Immár hagyományként, 3. éve az októberi hosszú hétvégén (idén 20-23-ig) az osztrák fővárosba, Bécsbe látogattunk. Most pedig következzék a hétvége élménybeszámolója részletesen!

Kifelé a 162-es számú RJ (azaz Railjet) fedélzetén utaztunk, panaszra azt hiszem, semmi okunk, ugyanis a vonat pontosan indult és érkezett, tisztaság volt, és kényelem. A menetidő Budapest és Bécs között menetrendben és a valóságban egyaránt 2 óra 23 perc (határátlépéssel együtt). A vonat sebességileg teljes mértékben hozta az elvárhatót, ugyanis mind a magyar, mind pedig az osztrák oldalon simán sikerült a 140-150 km/h-t hozni (és azért valljuk be, a magyar államvasutak hálózatán az ember nemigen gondolta 15-20 évvel ezelőtt, hogy majd egyszer egy nemzetközi vonat 140-150 km/h-val repeszt Budapest és Hegyeshalom között). Egyszóval kifelé egy fantasztikusan gyors, és kényelmes utunk volt!

A beérkezés a bécsi Hauptbahnhofra halálpontosan 9:18-kor történt meg (nekünk ez a tűpontosság fura is volt egy kicsit, mivel ugye magyarként Mi a MÁV-START-hoz vagyunk szokva, vagyis minden vonat mindig késik). A vonatról való leszállás után a Hauptbahnhofon elterülő ÖBB Bahnhof City nevű pláza mélységes bugyraiba vetettük magunkat, hiszen valahogy be kellett cserkésszük közlekedési jegyeinket (itt jegyzem meg, hogy aki esetleg először csöppenne ide, az nem lepődjön meg, ha a vonatról való leszállás után hirtelen egy többemeletes plázában találja magát). A vonattal ideérkező turista legkönnyebben közlekedési jegyhez egy "Wiener Linien Info und Ticketstellen" feliratú irodában juthat. Ezekben az irodákban az eladók a német mellett angolul is beszélnek, így akinek a német nyelv nem az erőssége, az angolul is vígan elboldogul. Ebben az irodában a jegyek mellett különféle ajándéktárgyakat is árusítanak, így aki souvenirrel akar hazatérni, annak sincs semmi akadálya. Turisták számára a bécsi közlekedésre elsősorban a 24, 48 vagy 72 órára szóló jegyeket ajánljuk, melyekkel az ember keresztbe-kasba bejárhatja a várost. Ezek a jegyek 8, 14 illetve 17 €-ba kerülnek. Ezeket a jegyeket az első járműveken (metrónál a belépéskor, villamoson vagy buszon pedig a felszállás után közvetlenül) kell érvényesíteni, melyek a lyukasztás után a jegyen feltüntetett időtartam végéig (tehát 24, 48 avagy 72 órán át) szabadon használhatók.

A jegyek becserkészése után a metróba vettük az irányt. Legfőbb különbség az itthoni rendszerhez képest (és egyben Nekünk magyarként roppant furcsa), hogy az ottani metróban (és a felszínen egyaránt) 0, azaz nulla darab ellenőrbe sikerült botlanunk 4 nap alatt (biztonsági őrbe is csak 1x, de Ő is csak a forgalmi irodából jött éppen kifelé).

A bécsi metró folyamatos fejlődésben áll: a metróhálózaton újonnan átadott szakaszt legutóbb tavaly szeptemberben avattak az U1-es vonalon a Reumannplatz - Oberlaa között. De a fejlesztések itt nem álltak le, ugyanis a metróhálózat következő fejlesztése a bécsi néven "Linienkreuz U2xU5" lesz, melnek legfőbb fejlesztése az U2-es vonal Matzleinsdorfer Platzig történő meghosszabbítása illetve egy új U5-ös vonal létrehozása lesz. Részletek ezen a linken (németül): https://u2u5.wien.gv.at/site/

A bécsi metróhálózaton jellemzően 2 féle típusú metró rója az alagutakat: az U illetve a V típusú kocsik. Az U típusú kocsik még a régebbi felépítéssel rendelkeznek,mert ezeken a kocsikon az ajtók még kézi erővel nyílnak (van egy kar, és azt kell a metró megállása után határozottan megrántani). Ezek a metrók az U1-es, az U2-es, az U3-as és a U4-es vonalakon egyaránt fellelhetőek.

A V típusú metrókocsik hozták meg az áttörést a bécsi metró életében, ugyanis itt már az ajtók teljesen önműködőek lettek, ami azt jelenti, hogy az ajtóvezérlés teljes mértékben a metróvezető kezében van. Ezen metrókocsi prototípusa először 2000 végén a 3-as vonalon szállított utasokat, majd ezt követően fokozatosan állt forgalomba a teljes hálózaton. A Wiener Linien 2002 szeptemberében rendelte meg az első 20 szerelvényt, majd ezt követően 2005 óta folyamatosan érkeznek az osztrák fővárosba. A típus szériajárművei először 2006. augusztus 23-án szállítottak utasokat az 1-es és 3-as vonalon. Egy év múlva, 2007-ben a 4-es, majd végül 2008-ban a 2-es vonalon is megjelentek a sorozatjárművek. Az 50. új szerelvényt 2014 októberében vették állományba, jelenleg 57 db-ból áll a flotta. A 67. és egyben utolsó szerelvény 2017-ben lett állományba véve.

A metrós utunk végéhez, azaz az U2-es metró Donauspital állomásához érve a 25-ös villamosra szálltunk, mellyel Floridsdorf városrészbe látogattunk. Ennek a vonalnak az egyik különleges tulajdonsága, hogy a villamosok több, mint 1 km-en át fűvel borított vágányokon közlekednek. Azonban ez a fűvel borított vágány szerintem zajt nem nagyon csökkent, ugyanis szerintem a villamos a füves részen ugyanúgy zörög, mint a betonnal borított síneken. Viszont szépnek szép!

Másnap a Schönbrunni kastély felé indultunk, ahol újabb tömegközlekedési csoda tárult szemünk elé, ugyanis itt az U4-es metró a Bécs folyó medrében halad, melyet egy méretes fal választ el a víztől, így árvíz idején sem kell attól aggódni, hogy a folyó elmossa a metrót. Legalább spórolnak homokzsákot, és nem is kell leállítani a metrót. Remek megoldás!

Hétfőn felfedeztünk egy újabb villamosvonalat, mégpedig a 26-ost. Ez a vonal is rendelkezik különleges tulajdonsággal, ez pedig az, hogy a villamosok egy elég hosszú szakaszon helycserés-támadásos módszerrel közlekednek, ami azt jelenti, hogy a villamos vágányok egy váratlan pillanatban helyet cserélnek egymással. Ennek az a roppant egyszerű oka, hogy a bécsi villamosok fontos ismérve, hogy csak a jobb oldalon rendelkeznek ajtókkal. Ez a módszer eléggé egyedi, hiszen a villamosok kizárólag itt közlekednek "fordítva".

Kedden pedig a hazaindulásunk alakult igencsak érdekesen: az alap szituáció az volt, hogy a menetrend szerint 17:40-kor Münchenből érkező, Budapestre továbbinduló 67-es és a vele együtt Salzburgból érkező a bécsi reptérre menő 867-es számú RJ műszaki hiba miatt 40 (!) perces késéssel érkezett. Kb. 18:10-kor változás állt be, ugyanis a vonat reptérre menő részét (867-es RJ-t) törölték. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy a 867-es RJ mozdonya beadta az unalmast, 1 mozdony viszont kevésnek bizonyult a 14 kocsihoz. Ez a vonat végül 18:27 perckor futott be Bécsbe. Ebből Mi arra következtettünk, hogy ha az előző budapesti RJ késik, akkor a mi szerelvényünk is késve fog beérni Zürichből. De ez nem így lett szerencsére, ugyanis a 165-ös RJ pontosan 18:31 perckor futott be a Hbf. 10A-C vágányára.

De ezzel még nem volt vége a történetnek, ugyanis a 67-es RJ késése miatt Győrnél a 165-ös RJ megtelt (még a lépcsőkön és az átjárókban is ültek). Mindezek ellenére a 165-ös RJ pontosan 21:02 perckor befutott Kelenföld állomásra. 

Ezen három nap alatt készítettem egy 16 perces tömegközlekedési összeállítást, mely Bécs 8 pontján készült, főleg ULF-ok főszereplésével, de itt-ott feltűnnek az SGP-k illetve szerepel az M típusú nosztalgiaszerelvény is.

Reszkess Bécs, jövőre jövünk újra!

Ön mennyire van megelégedve Törökbálint kék buszos illetve a környező települések sárga buszos hálózatával? Most érkezzék egy erről szóló kérdőív, mely alapján a későbbiekben a lakossági kérések figyelembevételével egy javaslatot készítünk, melyet továbbítjuk a BKK-nak illetve a Volánbusznak.

https://docs.google.com/forms/d/1gfdpZdf-gOtmSduUmktPX9YORxtHR8BCpnE29Hgn4gY

Amíg nálunk Magyarországon a VOLÁNBUSZ gyakorlatilag problémamentesen oldja meg az utastájékoztatást (menetrendek a megállókba kihelyezve illetve elérhető az interneten, buszon normális hangos tájékoztatás, állomásokon, pályaudvarokon szintén) normális forgalmi helyzetbe, addig egyéb külföldi országokban ez egészen másképp van. Ezúttal horvát szomszédunk egyik városába Zadarba, illetve annak környékére látogattunk! Tartsanak velünk! Minden kedves utasunknak kellemes utazást kívánunk!

Elsőként nézzük a helyközi közlekedést! Adott egy turista Sveti Petar na Moru nevű falucskában némi horvát kunával a zsebében és néhány információmorzsával, melyeket százféle weblapról kaparászott össze. Kimegy a buszmegállóba (már ha tudja, hogy hol van megálló), viszont a busz menetrendjéről részletes információk valahogy hiányoznak a megállóból, helyette helyi programok, információk fogadják az esetleges utast. Mi a menetrend kiderítésére egy különleges módszert találtunk ki, ez pedig a megfigyelés. Ez annyit takar, hogy egyik délelőtt vagy délután kiülünk a teraszra, ahonnan egyenes rálátásunk van a főúton közlekedő buszra, és amint meglátjuk azt, rápillantunk az órára, majd papírt ragadunk és ezt az időpontot felírjuk egy lapra, hogy azután valamilyen logika szerint kilogikázzuk a busz követési idejét. Pofon egyszerű, nem de? Így aztán a turisták nagy többsége (többek között Mi is) autóval járnak be a 25 km-re lévő Zadarba.

Az buszvégállomásra való beérkezés után sem könnyebbülhet meg az ember, ugyanis a következő kihívás a jegy megvásárlása. Ezt legegyszerűbben Tisak-ban (azaz trafikban) viheti véghez az ember. Azonban itt is ütközhetünk nem is oly kis problémákba. Az egyik ilyen pl. ha a turista nem tudja magát megértetni az eladóval, aki egyébként a tökéletes jegyet lóbálja előttünk hosszú perceken át. Mi is egy ilyen hibába estünk, aminek következtében a végén a német nyelven folytatott kommunikáció során teljesen elbeszéltünk egymás mellett. Így aztán a közeli Kozum nevű szupermarketben tudtunk úgy-ahogy problémamentesen jegyeinket becserkészni. Ezek a jegyek trafikban váltva egy útra 8, két útra 16, a vezetőnél váltva 10 kunába kerülnek (a vezetőnél kizárólag egy útra szóló jegyek kaphatók, viszont ilyen esetben nem szükséges a pontos összeget előkészíteni, mivel a vezető egy dobozból bármennyit vissza tud adni (már ha van kéznél megfelelő mennyiség).

Zadarban a helyi közlekedést szóló C2-es Citaro-k látják el. Ezek a buszok ránézésre ugyanolyanok, mint a pestiek, de mégsem. Hogy miért? Pl azért, mert a buszok többségén ún. teljes festés található, mely azt jelenti, hogy a busz elejétől végéig reklámmal van fedve (járnak azért "tiszta" buszok is, melyek szürkés színben pompáznak). Ez a turistáknak azért lehet nagy probléma, mivel így nem, vagy csak alig látnak ki az ablakon (ez pl. a 8-as, Koldovor - Diklo - Puntamika - Koldovor járat esetében egyesen hátrány, mert a busz gyakorlatilag végig a tengerparton közlekedik). De különbség még az is, hogy itt az 1. ajtó esetében csak az ajtó egyik szárnya nyílik (hogy melyik, azt a vezető választja). A másik különbség viszont sajnos egy negatívum, amely egyben egy roppant jó dolog: ez pedig az, hogy a busz hangszóróin a megállók nevei helyett a rádió szól, jó hangulatot teremtve ezzel a buszon. Ugyan szerintem nálunk az utastájékoztatást nem kéne rádióra cserélni, de itt ez egy baromi jó dolog!

Mi utazásunkhoz a - már említett - 8-as buszt választottuk, gondolván szép hosszú is, meg szép helyen is megy. Az odafelé utunk nyugis, és csendes volt, visszafelé viszont kaptunk egy spontán meglepetést, ugyanis a járat végállomásán felszállt egy teljes focicsapatnyi szurkolóból (többségében idős hölgyből) álló banda, akik az a foci vb-n elért II. helyezésnek apropójából egy oltári nagy bulit csináltak egy egyszerű utazásból (énekeltek, örömködtek), amelyhez egyre többen (többek között magyarok is) csatlakoztak útközben. Ez egészen a belvárosba való visszaérkezésig tartott. Bárki is volt az ötletgazda, NAGYON REMEK ÖTLET VOLT, KÖSZÖNJÜK EZÚTON EZT A SPONTÁN BULIT!

Ha budapesti emberként turistáskodni megyünk az ország (vagy akár Európa) bármely városába, kellemetlenségek érhetnek akkor, ha nem megfelelő felkészültséget követően vágunk neki az útnak. Gondolok itt elsősorban arra, hogy az adott város térképe legyen nálunk (lehetőség szerint minél frissebb kiadásban) illetve ha előreláthatólag tudjuk azt, hogy igénybe fogjuk venni az adott városban a tömegközlekedési hálózatot, akkor legyenek információink az adott város tömegközlekedését illetően (például vonalhálózati térkép, díjszabás, menetrendek). De manapság már nem szükséges ezeket nyomtatott formában cipelni magunkkal, hiszen ezek az információk már okostelefonon is elérhetők. Mi Heves megye székhelyére, Egerbe vettük az irányt!

Eger megyei jogú város az Észak-Magyarországi régióban, az Eger-patak völgyében, a Bükk-vidék délnyugati szélén. Heves megye és az Egri járás székhelye.

Egerben a helyi közlekedést a KMKK Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ Zrt.  látja el. Egerben a helyi járatok járműparkja igencsak változatos, hiszen van itt minden az IKARUS 280-as csuklóstól a legmodernebb IKARUS V134-ig. A járműparkban egyértelműen a 280-asból van a legtöbb, mégpedig 15 db. A teljes járműparkot nézve Egerben összesen 43 busz rója az utakat. 

A buszok 27 viszonylaton közlekednek városszerte. A viszonylatokról annyit érdemes tudni, hogy munkanapokon 10 percnél nem ritkábban, hétvégén félóránként, óránként közlekednek. A megállókban az utasok kizárólag hagyományosan (azaz a menetrendi lapokat bogarászva) tudnak tájékozódni. Ez a kisebb forgalmat bonyolító helyeken nem probléma, viszont sajnos a belvárosi megállókba is csak ezzel a módszerrel lehet infókhoz jutni. Viszont ezek a megállóhelyi menetrendek roppant praktikusak, mert egyrészt így az ember az összes járat indulási időpontjait látja, melyek az adott megállóból indulnak, másrészt pedig kevesebb helyet is foglal, így normálisabban átlátható és elérhető. Ez Nekem nagyon tetszett, igazság szerint Én eltudnék képzelni ilyen formájú menetrendi lapokat Budapesten is! Remekül nézne ki!

Pár szót a díjszabásról: Egerben a turisták számára külön jegy (pl. napijegy) nem létezik, ezért a turisták kizárólag vonaljeggyel tudnak utazni. Ennek ára elővételben váltva 255, míg az autóbuszon váltva 350 Ft. A jegy elővételben való beszerzése viszont egy lehetetlen küldetésnek bizonyul a turisták számára, mert a városban jegyautomaták helyett viszonteladóktól lehet jegyet venni, de hogy pontosan hol, azt nem tudni. Mi a jegyet egy belvárosi optikában (!) tudtuk megváltani. Az autóbuszon bonyolított vásárlás esetében itt is érvényes az, ami Budapesten, vagyis a vásárláshoz a pontos összeget kell előkészíteni, mivel a vezetőnek nincs visszajárója.

A jegyek érvényesítése viszont nagyon érdekes: a buszokon EMKE típusú érvényesítő gép van, mely elég érdekesem működik: a gép "bekapja", majd kettétépi a szelvényt. Ez elég biztonságosnak mondható, mivel így a jegy csak egyszer használható.

Az utastájékoztatást nézve viszont az egri rendszer sokszorosan a pesti rendszer mögött van. Mi kétszer utaztunk helyi buszon, és a kettőből egyszer sem volt normál utastájékoztatás! Azzal még semmi gond, hogy a legrégebbi 280-asokban nincs utastájékoztató kijelző, de viszont az sokkal nagyobb probléma, hogy a néhány éves alacsonypadlós Ikarusokban ugyan külső kijelző van (és működik is), viszont az utastérben csak vizuális tájékoztató tábla van (az viszont be van fagyva), hangos tájékoztatás viszont abszolút nincs. Ebben az az érdekes, hogy a vezetőnél ugyan VULTRON utastájékoztató rendszer van, de kikapcsolt állapotban.

A problémáktól eltekintve Én rendkívül jónak tartottam a helyi közlekedést Egerben!