Immár hagyományként, 3. éve az októberi hosszú hétvégén (idén 20-23-ig) az osztrák fővárosba, Bécsbe látogattunk. Most pedig következzék a hétvége élménybeszámolója részletesen!

Kifelé a 162-es számú RJ (azaz Railjet) fedélzetén utaztunk, panaszra azt hiszem, semmi okunk, ugyanis a vonat pontosan indult és érkezett, tisztaság volt, és kényelem. A menetidő Budapest és Bécs között menetrendben és a valóságban egyaránt 2 óra 23 perc (határátlépéssel együtt). A vonat sebességileg teljes mértékben hozta az elvárhatót, ugyanis mind a magyar, mind pedig az osztrák oldalon simán sikerült a 140-150 km/h-t hozni (és azért valljuk be, a magyar államvasutak hálózatán az ember nemigen gondolta 15-20 évvel ezelőtt, hogy majd egyszer egy nemzetközi vonat 140-150 km/h-val repeszt Budapest és Hegyeshalom között). Egyszóval kifelé egy fantasztikusan gyors, és kényelmes utunk volt!

A beérkezés a bécsi Hauptbahnhofra halálpontosan 9:18-kor történt meg (nekünk ez a tűpontosság fura is volt egy kicsit, mivel ugye magyarként Mi a MÁV-START-hoz vagyunk szokva, vagyis minden vonat mindig késik). A vonatról való leszállás után a Hauptbahnhofon elterülő ÖBB Bahnhof City nevű pláza mélységes bugyraiba vetettük magunkat, hiszen valahogy be kellett cserkésszük közlekedési jegyeinket (itt jegyzem meg, hogy aki esetleg először csöppenne ide, az nem lepődjön meg, ha a vonatról való leszállás után hirtelen egy többemeletes plázában találja magát). A vonattal ideérkező turista legkönnyebben közlekedési jegyhez egy "Wiener Linien Info und Ticketstellen" feliratú irodában juthat. Ezekben az irodákban az eladók a német mellett angolul is beszélnek, így akinek a német nyelv nem az erőssége, az angolul is vígan elboldogul. Ebben az irodában a jegyek mellett különféle ajándéktárgyakat is árusítanak, így aki souvenirrel akar hazatérni, annak sincs semmi akadálya. Turisták számára a bécsi közlekedésre elsősorban a 24, 48 vagy 72 órára szóló jegyeket ajánljuk, melyekkel az ember keresztbe-kasba bejárhatja a várost. Ezek a jegyek 8, 14 illetve 17 €-ba kerülnek. Ezeket a jegyeket az első járműveken (metrónál a belépéskor, villamoson vagy buszon pedig a felszállás után közvetlenül) kell érvényesíteni, melyek a lyukasztás után a jegyen feltüntetett időtartam végéig (tehát 24, 48 avagy 72 órán át) szabadon használhatók.

A jegyek becserkészése után a metróba vettük az irányt. Legfőbb különbség az itthoni rendszerhez képest (és egyben Nekünk magyarként roppant furcsa), hogy az ottani metróban (és a felszínen egyaránt) 0, azaz nulla darab ellenőrbe sikerült botlanunk 4 nap alatt (biztonsági őrbe is csak 1x, de Ő is csak a forgalmi irodából jött éppen kifelé).

A bécsi metró folyamatos fejlődésben áll: a metróhálózaton újonnan átadott szakaszt legutóbb tavaly szeptemberben avattak az U1-es vonalon a Reumannplatz - Oberlaa között. De a fejlesztések itt nem álltak le, ugyanis a metróhálózat következő fejlesztése a bécsi néven "Linienkreuz U2xU5" lesz, melnek legfőbb fejlesztése az U2-es vonal Matzleinsdorfer Platzig történő meghosszabbítása illetve egy új U5-ös vonal létrehozása lesz. Részletek ezen a linken (németül): https://u2u5.wien.gv.at/site/

A bécsi metróhálózaton jellemzően 2 féle típusú metró rója az alagutakat: az U illetve a V típusú kocsik. Az U típusú kocsik még a régebbi felépítéssel rendelkeznek,mert ezeken a kocsikon az ajtók még kézi erővel nyílnak (van egy kar, és azt kell a metró megállása után határozottan megrántani). Ezek a metrók az U1-es, az U2-es, az U3-as és a U4-es vonalakon egyaránt fellelhetőek.

A V típusú metrókocsik hozták meg az áttörést a bécsi metró életében, ugyanis itt már az ajtók teljesen önműködőek lettek, ami azt jelenti, hogy az ajtóvezérlés teljes mértékben a metróvezető kezében van. Ezen metrókocsi prototípusa először 2000 végén a 3-as vonalon szállított utasokat, majd ezt követően fokozatosan állt forgalomba a teljes hálózaton. A Wiener Linien 2002 szeptemberében rendelte meg az első 20 szerelvényt, majd ezt követően 2005 óta folyamatosan érkeznek az osztrák fővárosba. A típus szériajárművei először 2006. augusztus 23-án szállítottak utasokat az 1-es és 3-as vonalon. Egy év múlva, 2007-ben a 4-es, majd végül 2008-ban a 2-es vonalon is megjelentek a sorozatjárművek. Az 50. új szerelvényt 2014 októberében vették állományba, jelenleg 57 db-ból áll a flotta. A 67. és egyben utolsó szerelvény 2017-ben lett állományba véve.

A metrós utunk végéhez, azaz az U2-es metró Donauspital állomásához érve a 25-ös villamosra szálltunk, mellyel Floridsdorf városrészbe látogattunk. Ennek a vonalnak az egyik különleges tulajdonsága, hogy a villamosok több, mint 1 km-en át fűvel borított vágányokon közlekednek. Azonban ez a fűvel borított vágány szerintem zajt nem nagyon csökkent, ugyanis szerintem a villamos a füves részen ugyanúgy zörög, mint a betonnal borított síneken. Viszont szépnek szép!

Másnap a Schönbrunni kastély felé indultunk, ahol újabb tömegközlekedési csoda tárult szemünk elé, ugyanis itt az U4-es metró a Bécs folyó medrében halad, melyet egy méretes fal választ el a víztől, így árvíz idején sem kell attól aggódni, hogy a folyó elmossa a metrót. Legalább spórolnak homokzsákot, és nem is kell leállítani a metrót. Remek megoldás!

Hétfőn felfedeztünk egy újabb villamosvonalat, mégpedig a 26-ost. Ez a vonal is rendelkezik különleges tulajdonsággal, ez pedig az, hogy a villamosok egy elég hosszú szakaszon helycserés-támadásos módszerrel közlekednek, ami azt jelenti, hogy a villamos vágányok egy váratlan pillanatban helyet cserélnek egymással. Ennek az a roppant egyszerű oka, hogy a bécsi villamosok fontos ismérve, hogy csak a jobb oldalon rendelkeznek ajtókkal. Ez a módszer eléggé egyedi, hiszen a villamosok kizárólag itt közlekednek "fordítva".

Kedden pedig a hazaindulásunk alakult igencsak érdekesen: az alap szituáció az volt, hogy a menetrend szerint 17:40-kor Münchenből érkező, Budapestre továbbinduló 67-es és a vele együtt Salzburgból érkező a bécsi reptérre menő 867-es számú RJ műszaki hiba miatt 40 (!) perces késéssel érkezett. Kb. 18:10-kor változás állt be, ugyanis a vonat reptérre menő részét (867-es RJ-t) törölték. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy a 867-es RJ mozdonya beadta az unalmast, 1 mozdony viszont kevésnek bizonyult a 14 kocsihoz. Ez a vonat végül 18:27 perckor futott be Bécsbe. Ebből Mi arra következtettünk, hogy ha az előző budapesti RJ késik, akkor a mi szerelvényünk is késve fog beérni Zürichből. De ez nem így lett szerencsére, ugyanis a 165-ös RJ pontosan 18:31 perckor futott be a Hbf. 10A-C vágányára.

De ezzel még nem volt vége a történetnek, ugyanis a 67-es RJ késése miatt Győrnél a 165-ös RJ megtelt (még a lépcsőkön és az átjárókban is ültek). Mindezek ellenére a 165-ös RJ pontosan 21:02 perckor befutott Kelenföld állomásra. 

Ezen három nap alatt készítettem egy 16 perces tömegközlekedési összeállítást, mely Bécs 8 pontján készült, főleg ULF-ok főszereplésével, de itt-ott feltűnnek az SGP-k illetve szerepel az M típusú nosztalgiaszerelvény is.

Reszkess Bécs, jövőre jövünk újra!