Amíg nálunk Magyarországon a VOLÁNBUSZ gyakorlatilag problémamentesen oldja meg az utastájékoztatást (menetrendek a megállókba kihelyezve illetve elérhető az interneten, buszon normális hangos tájékoztatás, állomásokon, pályaudvarokon szintén) normális forgalmi helyzetbe, addig egyéb külföldi országokban ez egészen másképp van. Ezúttal horvát szomszédunk egyik városába Zadarba, illetve annak környékére látogattunk! Tartsanak velünk! Minden kedves utasunknak kellemes utazást kívánunk!

Elsőként nézzük a helyközi közlekedést! Adott egy turista Sveti Petar na Moru nevű falucskában némi horvát kunával a zsebében és néhány információmorzsával, melyeket százféle weblapról kaparászott össze. Kimegy a buszmegállóba (már ha tudja, hogy hol van megálló), viszont a busz menetrendjéről részletes információk valahogy hiányoznak a megállóból, helyette helyi programok, információk fogadják az esetleges utast. Mi a menetrend kiderítésére egy különleges módszert találtunk ki, ez pedig a megfigyelés. Ez annyit takar, hogy egyik délelőtt vagy délután kiülünk a teraszra, ahonnan egyenes rálátásunk van a főúton közlekedő buszra, és amint meglátjuk azt, rápillantunk az órára, majd papírt ragadunk és ezt az időpontot felírjuk egy lapra, hogy azután valamilyen logika szerint kilogikázzuk a busz követési idejét. Pofon egyszerű, nem de? Így aztán a turisták nagy többsége (többek között Mi is) autóval járnak be a 25 km-re lévő Zadarba.

Az buszvégállomásra való beérkezés után sem könnyebbülhet meg az ember, ugyanis a következő kihívás a jegy megvásárlása. Ezt legegyszerűbben Tisak-ban (azaz trafikban) viheti véghez az ember. Azonban itt is ütközhetünk nem is oly kis problémákba. Az egyik ilyen pl. ha a turista nem tudja magát megértetni az eladóval, aki egyébként a tökéletes jegyet lóbálja előttünk hosszú perceken át. Mi is egy ilyen hibába estünk, aminek következtében a végén a német nyelven folytatott kommunikáció során teljesen elbeszéltünk egymás mellett. Így aztán a közeli Kozum nevű szupermarketben tudtunk úgy-ahogy problémamentesen jegyeinket becserkészni. Ezek a jegyek trafikban váltva egy útra 8, két útra 16, a vezetőnél váltva 10 kunába kerülnek (a vezetőnél kizárólag egy útra szóló jegyek kaphatók, viszont ilyen esetben nem szükséges a pontos összeget előkészíteni, mivel a vezető egy dobozból bármennyit vissza tud adni (már ha van kéznél megfelelő mennyiség).

Zadarban a helyi közlekedést szóló C2-es Citaro-k látják el. Ezek a buszok ránézésre ugyanolyanok, mint a pestiek, de mégsem. Hogy miért? Pl azért, mert a buszok többségén ún. teljes festés található, mely azt jelenti, hogy a busz elejétől végéig reklámmal van fedve (járnak azért "tiszta" buszok is, melyek szürkés színben pompáznak). Ez a turistáknak azért lehet nagy probléma, mivel így nem, vagy csak alig látnak ki az ablakon (ez pl. a 8-as, Koldovor - Diklo - Puntamika - Koldovor járat esetében egyesen hátrány, mert a busz gyakorlatilag végig a tengerparton közlekedik). De különbség még az is, hogy itt az 1. ajtó esetében csak az ajtó egyik szárnya nyílik (hogy melyik, azt a vezető választja). A másik különbség viszont sajnos egy negatívum, amely egyben egy roppant jó dolog: ez pedig az, hogy a busz hangszóróin a megállók nevei helyett a rádió szól, jó hangulatot teremtve ezzel a buszon. Ugyan szerintem nálunk az utastájékoztatást nem kéne rádióra cserélni, de itt ez egy baromi jó dolog!

Mi utazásunkhoz a - már említett - 8-as buszt választottuk, gondolván szép hosszú is, meg szép helyen is megy. Az odafelé utunk nyugis, és csendes volt, visszafelé viszont kaptunk egy spontán meglepetést, ugyanis a járat végállomásán felszállt egy teljes focicsapatnyi szurkolóból (többségében idős hölgyből) álló banda, akik az a foci vb-n elért II. helyezésnek apropójából egy oltári nagy bulit csináltak egy egyszerű utazásból (énekeltek, örömködtek), amelyhez egyre többen (többek között magyarok is) csatlakoztak útközben. Ez egészen a belvárosba való visszaérkezésig tartott. Bárki is volt az ötletgazda, NAGYON REMEK ÖTLET VOLT, KÖSZÖNJÜK EZÚTON EZT A SPONTÁN BULIT!